Újpesten, egy négy gyermekes család legkisebb tagjaként születtem. Kiskoromtól fontos volt számunkra a hit, a katolikus tanítás. Az egész család ebben a szellemben nevelkedett. A hazaszeretetre is a szüleim tanítottak. A váci Piarista Gimnázium után jelentkeztem az esztergomi szemináriumba. 2011-ben szenteltek pappá. Kelenföldön a Szent Gellért Plébánián, Felső-krisztinavárosban a Keresztelő Szent János Plébánián, majd, egy évet Szentendrén szolgáltam, mielőtt 2016-ban erre a plébániára helyezett a főpásztor.
Felszentelésem után mentálhigiénét végeztem a Semmelweis Egyetemen, majd a pszichodráma vezetésben is tovább tanultam.
Ahogy én látom, a papi élet legfontosabb alapja az istenkapcsolat. Ahhoz, hogy jó keresztények legyünk, jó embernek kell lenni. Ez a szinte klisé szerű kijelentés, bennem úgy telik meg tartalommal, hogy a krisztusi lelkület a belső szabadságra szeretne elvezetni minket, amely képessé tesz a szeretetre. Arra a fajta szeretetre, amely Jézusban volt, vagyis amelyik a másik ember javát keresi. Ez a szabadság alkalmassá tesz az önismeretre, vagyis akár a hibáinkkal, gyengéinkkel való szembenézésre is. Így már nem kell széppé hazudni azt, ami bennünk sebzett. Vagyis, képessé válhatok arra, hogy Krisztussal járva be az utamat, önmagam megismerésével felszabaduljak mások szolgálatára.
Rákosliget nagyon szépen őrzi a hagyományait. Ezen a területen, nekem nem is nagyon volt először más célom, minthogy megismerjem és megértsem ezeket a működési struktúrákat, hogy jól tudjam szolgálni a helyi közösséget. Lassanként átvettem elődöm, Tampu-Ababei József atya pasztorális irányait, mert ő nagyon szépen, mélységében igyekezett lelkipásztori munkát végezni. Nagyon sok mindenért lehetünk hálásak az ő tíz éves szolgálatáért, amelynek talán mindörökre nyoma marad az itteni közösség életében!
A közös utakat keresve, mindenkit várunk szeretettel a közösségbe, hogy együtt szolgáljuk Istent, és építsük az Ő országát ebben a világban!
Molnár Miklós atya