Elkészült egyházközségünk emblémája

Elkészült egyházközségünk emblémája

2009. őszén kért meg József atya, hogy készítsek emblémát, amely egyházközségünket jelképezi a hivatalos iratokon, a honlapon, pólón és az egyházközség majdani zászlóján.
Arra a kérdésre, hogy mit ábrázoljon az embléma, a templomunkat és templomunk jelenlegi védőszentjét, Magyarok Nagyasszonyát említette meg. Az utóbbit találtuk jobb témának, kiegészítve azzal, hogy az az esemény legyen ábrázolva, mikor Szent István felajánlja országunkat Máriának. Ezután még azt kellett tisztázni, hogy milyen jellegű legyen az embléma. Erre egy igény adott egyértelmű támpontot: az emblémát egyszerűen, nem nagy költségekkel fel lehessen vinni pólóra is hímzéses vagy nyomásos technikával. Ehhez a legmegfelelőbb megoldásnak a vonalas rajz mutatkozott.

Az embléma négy üzenetet kíván közvetíteni, melyeket a következő, ábrázolt szimbólumokon keresztül fogok ismertetni: Mária alakja és az ország felajánlásának eseménye, a levél formájú keret, a kék szín és a kereszt.

A kompozíció központi alakja Mária, akinek Szent István kezei nyújtják át a Magyarországot jelképező koronát és az országalmát. Ezzel tisztázódik, hogy Máriában a Magyarok Nagyasszonyát tiszteljük templomunk védőszentjeként, de egyben a korábbi védőszentre, Szent Istvánra is történik utalás: megjelennek felajánló kezei. Ide kívánkozik, hogy megemlítsük templomunk első védőszentjét is: 1915-ben Borromei Szent Károly tiszteletére szentelték fel templomunkat, Rákosliget (akkori nevén „Munkás-Otthon”) alapítója, Fach Károly iránti tiszteletből védőszentje tiszteletére. 1952-ben, a lazarista rend feloszlatásakor a Ménesi úti kápolnájukból áthozták a Szent István oltárt, ekkor a templom titulusa Szent István királyra változott. Majd 40 év múlva, 1992-ben a rend újjáalakulásakor az oltár visszakerült a lazarista rend birtokába, és helyére egy új oltár került templomunkba Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya tiszteletére.

Máriát és a szent eseményt feszes geometriai alakzat helyett egy természeti forma, egy levél keretezi, mely lakóhelyünket, Rákosligetet jelképezi. Ez egy fehér eperfa-levelet mintáz.

Az eperfák ugyanis (a fekete eperfát szederfának is nevezik) a rákosligeti közterületi fák egyik jelentős hányadát képezhették a kezdeti, alapítói időkben. Erre enged következtetni Huszlicska Károly „Munkás-Otthon (Rákosliget)” című helytörténeti monográfiájának két idézett részlete is:
„Az utcák járdarészletei a Földm. Min. által adományozott akác és szederfákkal lett beültetve, s gondozása a telektulajdonosokra lett bízva.”…”Ez időben folyamatosan ültették az utcai járdaszélekre a Földm. Min. által adományozott, beárnyékolásra való 1500 db lombos, valamint csekély számú eperfákat.”
A keretező levél világoskék háttérből emeli ki Mária alakját. A színek megválasztásakor a színszimbolika és az egyszerűség játszott szerepet. Máriát a legtöbbször világoskék fátyollal, illetve világoskék ruházattal ábrázolják: mint ismeretes, Mária színe a kék. Érdekességként szeretném megosztani, amit egy népművészet-kutató előadásán hallottam ezzel kapcsolatban: régen a családokban hagyományosan volt a szőttes garnitúrák között egyetlen egy kék garnitúra (törölközővel, ágyneműhuzattal, terítővel,…). Ha beteg volt a családban, Mária közbenjárását kérve ezt a garnitúrát használták, és ezt húzták fel a beteg ágyneműjére is. Az egyházközségi embléma kék színei is Máriát jelképezik.
A világoskék háttér hordozza egyházközségünk nevét; a vele átellenes sarokban az embléma lezárását egy kis kereszt képezi, ami a kereszténységre utal, arra, hogy egyházunk krisztusi: az Ő tanítását követni szándékozó emberek közössége.
Írta: Tóth Krisztina

Végezetül álljon itt egy fohász részlete egyházközségünk védőszentje tiszteletére.

Hozzád fohászkodunk, áldott védasszonyunk,
Boldogságos szent szűz, kedves anyánk.
Enyhíteni gyermekeid fájó keserveit,
Üdvöd otthonából, óh, tekints le ránk,
szemedből egy sugár, ha fájdalmunkra száll,
megszűnnek dúlt szívünk keservei,
Anyánk, siess értünk könyörgeni.

Hozzád fohászkodtunk, segítő patrónánk,
Mikor bús gyászban ült szegény hazánk.
S bár száz vész környezett, megőrzött szent kezed,
Felvirradt hajnalunk, feltámadánk.
Maradj, maradj velünk, óvd, védjed nemzetünk,
Te légy a mi pajzsunk, ha vész tör ránk,
segíts továbbra is, jó pátrónánk!