Galgóczy Árpád előadása

Galgóczy Árpád előadása

Május 9-én, szombaton este 8-tól Galgóczy Árpád műfordító lesz a vendégünk a templomban, aki a gulágon szerzett élményeiről beszél nekünk.
Galgócz Árpád kerületünk lakója, akit 1945-ben 20 év kényszermunkára ítéltek. Az urali lágerek kegyetlensége ellenére mégis azt vallja, hogy: „…egyetlen nép szellemiségét, lelkiségét, művészetét sem szabad azonosítani az Őt megnyomorító és elaljasító politikai rendszerrel. Az ilyen esetekben egyenlőségjelnek nincs helye, és nem is lesz soha.”
Az előadást követően lehetőség lesz emlékiratainak és egyéb műveinek a megvásárlására és azok dedikálására.

Galgóczy Árpád

Életpályája
Szülei művelt, több nyelven beszélő emberek voltak. Édesapja 83 holdon gazdálkodott, Ő honosította meg Szabolcs-Szatmárban a jonathanalma termesztést. A gimnáziumot Nagykálló-ban, Szatmárnémetiben és Mátészalkán végezte. Alig felnőtt, amikor 1945-ben -konspirációs hiba miatt - szovjetellenes szervezkedés tagjaként leleplezték, elhurcolták és szovjet hadbíróság elé állították. Az ítélet: 20 év szabadságvesztés, kényszermunka. 1948 januárjában érkezik meg az első lágerbe, az uráli Cseljábinszkba [1]. Egy évvel később a legnépesebb gyűjtőtáborba, a Karaganda környéki Szpászkra került. Itt nagyon sok művelt, nagy tudású - a Sztálini zsarnoksággal szembeszálló - rabtársa volt, köztük Szuvorov dédunokája, valamint költők, festők, államférfiak, egykori nemesek leszármazottjai. Rabtársai ismertették meg vele az orosz költészetet. 1954-ben szabadult, de csak 1960-ban térhetett haza. Dolgozott segédmunkásként, volt műszaki fordító és szinkrontolmács is. Több évig volt alkalmazásban a MALÉV-nál és a mindenkori sporthivatalnál is.

Munkássága
A lágerben egy orosz költő hatására megismerkedett Lermontov költészetével. Különösen A démon című elbeszélő költeménye volt rá nagy hatással. Ennek fordításával próbálkozik először. A hatvanas évek közepétől jelennek meg fordításai. Hosszú ideig azonban csak epizód és nem tehetségének megfelelő szerepet kap. A XVIII., XIX. és a XX. században élt orosz, ukrán költők műveinek sokaságát ülteti át magyar nyelvre. Nem túlzás, egyöntetű szakmai és kritikusi vélemény Galgóczy fordításai elődei alkotásait meghaladó művek. Galgóczy azon kevés műfordítók közé tartozik, aki beszéli az orosz nyelvet. Hozzá hasonló körülmények között lett kíváló, a nyelvet beszélő műfordító: Karig Sára és Gellért Hugó is.
Elismerései [szerkesztés]
• József Attila-díj
• Palládium-díj 2005
• Budapest XVII. kerület díszpolgára
• Orosz Barátság Rend
• Moszkva 850 érdemérem
• Puskin emlékérem

Hitvallás
"…egyetlen nép szellemiségét, lelkiségét, művészetét sem szabad azonosítani az Öt megnyomorító és elaljasító politikai rendszerrel. Az ilyen esetekben egyenlőségjelnek nincs helye, és nem is lesz soha."

Méltatás
• Spiró György: "Ebben az irodalmi nagyüzemben, amely világszerte futószalagon dobja piacra a könyvnek látszó valamiket, csak partizánkodva, kézműves kisiparosként, a szeretettől hajtva lehet értékeset művelni. Gyanúm szerint Galgóczy Árpád úgy partizánkodta végig az életét, hogy közben rettentően élvezte, amire egyszer elszánta magát. Hihetetlen élmény, amikor a legnehezebben fordítható, vagyis az eredetiben a legegyszerűbb, legvilágosabb művek sok elvétett kísérlet után egyszerre magyarul is olyan egyszerűen és világosan szólalnak meg, mintha nem is fordítások lennének. Ennél mélyebb szellemi kalandot nem ismerek. Az egyszeri ember ilyenkor magának a nyelvnek válik a médiumává, feloldódik és kiárad. Hangszerré válik, amelyen nem tudni, voltaképpen ki is játszik. Csodálatos érzés hangszerré válni. Bámulatos, ahogy hol Amati, hol Stradivari, hol Guerneri tónusa szólal meg a fordítóból. Nem lehet ezt megérteni, és megmagyarázni se lehet, noha sokan próbálták csak csinálni."
• Szilágyi Ákos: „Született költő és műfordításra született költő”
• Bratka László '"Pokolra kell annak menni…" - mondhatnánk Galgóczy Árpád életútjának ismeretében. Sok társa volt ebben a pokoljárásban, ha talán õk - amenynyiben egyáltalán vannak fokozatok - nem is kerültek ilyen mély bugyrokba. Az elsõ világháborús orosz, szovjet hadifogságból hazatérõ Gellért Hugó, a kor talán egyetlen oroszul tudó fordítójaként "örök darabokat" hozott létre; de Galgóczyhoz hasonlóan hurcolták a Szovjetunióba Karig Sárát, a késõbbi kiváló mûfordítót.'

Megkövetve
"…Az oroszok figyeltek fel rám először. Anyégin-fordításomról oroszul tudó magyar irodalmároktól értesültek. 93-ban kellett tartanom egy előadást Moszkvában. Főleg oroszok voltak ott. Záporoztak a kérdések. Valaki ott az egész orosz nép nevében bocsánatot kért tőlem a lágerért. Így ment híre az új magyar Anyéginnek. Ki ez a csodabogár, akit majdnem beletapostunk a betonba, akit majdnem megöltünk, akit hét évig kínoztunk, s aki, ahelyett, hogy meggyűlölt volna bennünket, elkezdte a klasszikusainkat fordítani?"

forrás: http://hu.wikipedia.org