November 3-án Egyházunk Porres Szent Mártonra emlékezik

November 3-án Egyházunk Porres Szent Mártonra emlékezik

1579. december 9-én született Peruban, Limában. Édesanyja néger, édesapja spanyol nemesember volt, ő keverék tipus, úgynevezett mulat volt. Emiatt társadalmilag alacsonyabb szinthez tartozott. Apja is magára hagyta, mert mint kormányzó nem tarthatta házában két mulat gyermekét. Anyja gondos keresztény nevelésben részesítette, Martinico (Mártonka) példaképe lett társainak.

Gyógyszerészetet, borbélymesterséget és seborvosi ismereteket tanult, elismert és jóhírű gyógyítója volt a környék betegeinek. Minden reggel szentmisén vett részt azután sötétedésig betegeivel foglalkozott. A hír és tekintély zavarta, ezért domonkos szerzetes lett, "oblatus". 1603. június 2-án vették fel hivatalosan, laikus testvérnek. Ettől kezdve mint betegápoló testvér dolgozott példamutatóan. Társai már ekkor szentnek tartották. A kolostoruk lassan kórházzá változott, elöljárója megütközésére.

Sokat tett a szegényekért, élete kemény és alázatos volt, önfegyelmezése kitűnt, mélységesen tisztelte az Oltáriszentséget. Vezeklése és szigorú életvitele nagyon legyengítette, és amikor 1639 végén tifuszt kapott, szervezete nem bírt ellenállni. 1639. november 2-án halt meg a Hiszekegy imádkozása közben, amikor az "és emberré lett" szavakhoz ért. 1837-ben XVI. Gergely pápa boldoggá, 1962-ben XXIII. János pápa szentté avatta. Védőszentje az orvosi és ápolói szervezeteknek.

Kemény, alázatos életet élt, gyógyszerészből lett domonkos szerzetes. Tudását a szegények javára használva mutatta meg Isten bölcsességét a környezetében, és nyerte el a jutalmat, a boldog örök életet. Használjuk fel mi is tudásunkat, tehetségünket környezetünk javára és az Isten dicsőségére.

 

Forrás: www.plebania.net