- Hirdetéseink
- 2021. január 3.
- 2021. január 10.
- 2021. január 17.
- 2021. január 24.
- 2021. február 14.
- 2021. február 7.
- 2021. január 31.
- 2021. február 21.
- RÉGEBBI Hirdetések
- 2008.
- 2008. január 6.
- 2008. január 20.
- 2008. február 3.
- 2008. február 10.
- 2008. február 17.
- 2008. március 2.
- 2008. március 16.
- 2008. március 16.
- 2008. március 23.
- 2008. április 6.
- 2008. április 13.
- 2008. április 20.
- 2008. április 27.
- 2008. május 18.
- 2008. május 25.
- 2008. június 1.
- 2008. június 8.
- 2008. június 8.
- 2008. június 22.
- 2008. június 29.
- 2008. július 13.
- 2008. augusztus 10.
- 2008. augusztus 17.
- 2008. augusztus 31.
- 2008. szeptember 7.
- 2008. szeptember 14.
- 2008. szeptember 21.
- 2008. október 12.
- 2008. október 19.
- 2008. november 16.
- 2008. november 23.
- 2008. november 30.
- 2008. december 7.
- 2008. december 14.
- 2008. december 21.
- 2008. december 28.
- 2009.
- 2009. január 11.
- 2009. január 18.
- 2009. január 25.
- 2009. február 1.
- 2009. február 8.
- 2009. február 15.
- 2009. február 22.
- 2009. március 1.
- 2009. március 8.
- 2009. március 15.
- 2009. március 22.
- 2009. március 29.
- 2009. április 5.
- 2009. április 12.
- 2009. április 26.
- 2009. május 3.
- 2009. május 10.
- 2009. május 17.
- 2009. május 24.
- 2009. június 21.
- 2009. június 28.
- 2009. július 5.
- 2009. július 12.
- 2009. augusztus 2.
- 2009. szeptember 6.
- 2009. szeptember 13.
- 2009. szeptember 20.
- 2009. szeptember 27.
- 2009. október 4.
- 2009. október 11.
- 2009. október 25.
- 2009. november 8.
- 2009. november 15.
- 2009. november 22.
- 2009. november 29.
- 2009. december 6.
- 2009. december 13.
- 2009. december 20.
- 2010.
- 2010. június 27.
- 2010. június 6.
- 2010. augusztus 22.
- 2010. augusztus 29.
- 2010. december 12.
- 2010. december 5.
- 2010. február 14.
- 2010. február 21.
- 2010. február 28.
- 2010. február 7.
- 2010. január 3.
- 2010. január 31.
- 2010. július 10.
- 2010. július 4.
- 2010. május 16.
- 2010. május 2.
- 2010. május 23.
- 2010. március 14.
- 2010. március 21.
- 2010. március 28.
- 2010. március 7.
- 2010. november 14.
- 2010. november 21.
- 2010. november 7.
- 2010. október 10.
- 2010. október 17.
- 2010. október 23.
- 2010. október 3.
- 2010. október 31.
- 2010. szeptember 12.
- 2010. szeptember 19.
- 2010. szeptember 26.
- 2010. szeptember 5.
- 2010. április 11.
- 2010. április 18.
- 2010. április 25.
- 2011.
- 2011. október 9.
- 2011. augusztus 28.
- 2011. december 11.
- 2011. december 18.
- 2011. december 25.
- 2011. december 4.
- 2011. február 13.
- 2011. február 20.
- 2011. február 27.
- 2011. február 6.
- 2011. január 1-2.
- 2011. január 16.
- 2011. január 23.
- 2011. január 30.
- 2011. július 10.
- 2011. július 17.
- 2011. július 24.
- 2011. július 3.
- 2011. június 12.
- 2011. június 19.
- 2011. június 26.
- 2011. június 5.
- 2011. május 1.
- 2011. május 15.
- 2011. május 29.
- 2011. május 8.
- 2011. március 13.
- 2011. március 20.
- 2011. március 27.
- 2011. március 6.
- 2011. november 13.
- 2011. november 27.
- 2011. november 6.
- 2011. október 16.
- 2011. október 2.
- 2011. október 23.
- 2011. október 30.
- 2011. szeptember 11.
- 2011. szeptember 18.
- 2011. szeptember 25.
- 2011. szeptember 4.
- 2011. április 10.
- 2011. április 17.
- 2011. április 3.
- 2012.
- 2012. Február 19.
- 2012. Január 8.
- 2012. május 20.
- 2012. május 6.
- 2012. szeptember 2.
- 2012. április 22.
- 2012. április 29.
- 2012. Február 12.
- 2012. Február 26.
- 2012. Február 5.
- 2012. Január 1.
- 2012. Január 15.
- 2012. Január 22.
- 2012. augusztus 12.
- 2012. augusztus 26.
- 2012. december 16.
- 2012. december 2.
- 2012. december 23.
- 2012. december 30.
- 2012. december 9.
- 2012. július 1.
- 2012. július 22.
- 2012. július 29.
- 2012. június 10.
- 2012. június 17.
- 2012. június 24.
- 2012. június 3.
- 2012. május 13.
- 2012. május 27.
- 2012. március 11.
- 2012. március 25.
- 2012. március 4.
- 2012. november 11.
- 2012. november 18.
- 2012. november 25.
- 2012. november 4.
- 2012. október 14.
- 2012. október 21.
- 2012. október 28.
- 2012. október 7.
- 2012. szeptember 16.
- 2012. szeptember 23.
- 2012. szeptember 30.
- 2012. szeptember 9.
- 2012. április 1.
- 2012. április 15.
- 2012. április 8.
- 2013. december 22.
- 2013.
- 2013. Február 10.
- 2013. Február 16.
- 2013. Február 24.
- 2013. Február 3.
- 2013. augusztus 4.
- 2013. december 1.
- 2013. december 15.
- 2013. december 29.
- 2013. december 8.
- 2013. január 20.
- 2013. január 27.
- 2013. január 6.
- 2013. július 21.
- 2013. június 16.
- 2013. június 2.
- 2013. június 23.
- 2013. június 9.
- 2013. május 5.
- 2013. március 10.
- 2013. március 17.
- 2013. március 24.
- 2013. március 3.
- 2013. március 31.
- 2013. november 10.
- 2013. november 17.
- 2013. november 24.
- 2013. november 3.
- 2013. október 13.
- 2013. október 27.
- 2013. október 6.
- 2013. szeptember 1.
- 2013. szeptember 15.
- 2013. szeptember 22.
- 2013. szeptember 29.
- 2013. szeptember 8.
- 2013. április 14.
- 2013. április 21.
- 2013. április 28.
- 2013. április 7.
- 2014
- 2014. augusztus 31.
- 2014. december 14.
- 2014. december 21.
- 2014. december 28.
- 2014. február 16.
- 2014. február 2.
- 2014. február 23.
- 2014. február 9.
- 2014. január 12.
- 2014. január 19.
- 2014. január 26.
- 2014. január 5.
- 2014. július 6.
- 2014. június 1.
- 2014. június 15.
- 2014. június 22.
- 2014. június 29.
- 2014. június 8.
- 2014. május 11.
- 2014. május 18.
- 2014. május 25.
- 2014. május 3.
- 2014. március 16.
- 2014. március 2.
- 2014. március 23.
- 2014. március 30.
- 2014. március 9.
- 2014. november 16.
- 2014. november 2.
- 2014. november 23.
- 2014. november 30.
- 2014. november 9.
- 2014. október 12.
- 2014. október 19.
- 2014. október 26.
- 2014. október 5.
- 2014. szeptember 14.
- 2014. szeptember 21.
- 2014. szeptember 28.
- 2014. április 13.
- 2014. április 20.
- 2014. április 27.
- 2014. április 6.
- 2015
- 2015. december 13.
- 2015. december 20.
- 2015. december 25.
- 2015. december 6.
- 2015. február 1.
- 2015. február 15.
- 2015. február 22.
- 2015. február 8.
- 2015. január 11.
- 2015. január 18.
- 2015. január 25.
- 2015. január 4.
- 2015. június 7.
- 2015. május 24.
- 2015. március 1.
- 2015. március 15-i miserend
- 2015. március 15.
- 2015. március 22.
- 2015. március 29.
- 2015. március 8.
- 2015. november 1.
- 2015. november 15.
- 2015. november 22.
- 2015. november 29.
- 2015. november 8.
- 2015. október 11.
- 2015. október 18.
- 2015. október 25.
- 2015. október 4.
- 2015. szeptember 13.
- 2015. szeptember 20.
- 2015. szeptember 27.
- 2015. szeptember 6.
- 2015. április 12.
- 2015. április 5.
- 2016
- 2016. január 3.
- 2016. január 10.
- 2016. január 17.
- 2016. január 24.
- 2016. január 31.
- 2016. február 7.
- 2016. február 14.
- 2016. február 21.
- 2016. február 28.
- 2016. szeptember 11.
- 2016. szeptember 4.
- 2016. augusztus 28.
- 2016. augusztus 21.
- 2016. augusztus 14.
- 2016. augusztus 7.
- 2016. december 11.
- 2016. december 18.
- 2016. december 25.
- 2016. december 4.
- 2016. július 3.
- 2016. június 12.
- 2016. június 19.
- 2016. június 26.
- 2016. június 5.
- 2016. május 1.
- 2016. május 15.
- 2016. május 22.
- 2016. május 29.
- 2016. május 8.
- 2016. március 13.
- 2016. március 20.
- 2016. március 27.
- 2016. március 6.
- 2016. november 20.
- 2016. november 27.
- 2016. november 6.
- 2016. október 16.
- 2016. október 2.
- 2016. október 30.
- 2016. október 9.
- 2016. szeptember 18.
- 2016. szeptember 25.
- 2016. április 10.
- 2016. április 17.
- 2016. április 24.
- 2016. április 3.
- Gyűjtés az üldözött közel-keleti keresztények megsegítésére
- 2017
- 2017. január 1.
- 2017. január 8.
- 2017. január 15.
- 2017. január 22.
- 2017. január 29.
- 2017. február 12.
- 2017. február 19.
- 2017. február 26.
- 2017. március 5.
- 2017. március 12.
- 2017. március 26.
- 2017. április 2.
- 2017. április 9.
- 2017. április 16.
- 2017. április 23.
- 2017. április 30.
- 2017. május 7.
- 2017. május 14.
- 2017. május 28.
- 2017. június 4.
- 2017. június 18.
- 2017. június 25.
- 2017. július 2.
- 2017. július 9.
- 2017. július 16.
- 2017. július 23.
- 2017. augusztus 6.
- 2017. augusztus 13.
- 2017. augusztus 20.
- 2017. augusztus 27.
- 2017. szeptember 3.
- 2017. szeptember 10.
- 2017. szeptember 17.
- 2017. szeptember 24.
- 2017. október 1.
- 2017. október 8.
- 2017. október 15.
- 2017. október 22.
- 2017. október 29.
- 2017. november 5.
- 2017. november 12.
- 2017. november 19.
- 2017. november 26.
- 2017. december 3.
- 2017. december 10.
- 2017. december 17.
- 2017. december 24.
- 2017. december 31.
- 2018
- 2018. január 7.
- 2018. január 14.
- 2018. január 21.
- 2018. január 28.
- 2018. február 4.
- 2018. február 11.
- 2018. február 18.
- 2018. február 25.
- 2018. március 4.
- A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevele a 2018. évi nagyböjti tartósélelmiszer-gyűjtésről
- 2018. március 11.
- 2018. március 18.
- 2018. március 25.
- 2018. április 1.
- 2018. április 8.
- 2018. április 15.
- 2018. április 22.
- 2018. április 29.
- 2018. május 6.
- 2018. május 13.
- 2018. május 20.
- 2018. május 27.
- 2018. június 3.
- 2018. június 10.
- 2018. június 17.
- 2018. június 24.
- 2018. július 1.
- 2018. július 8.
- 2018. július 15.
- 2018. július 22.
- 2018. július 29.
- 2018. augusztus 5.
- 2018. augusztus 12.
- 2018. augusztus 19.
- 2018. augusztus 26.
- 2018. szeptember 2.
- 2018. szeptember 9.
- 2018. szeptember 16.
- 2018. szeptember 23.
- 2018. szeptember 30.
- 2018. október 7.
- 2018. október 14.
- 2018. október 21.
- 2018. október 28.
- 2018. november 4.
- 2018. november 11.
- 2018. november 18.
- 2018. november 25.
- 2018. december 2.
- 2018. december 9.
- 2018. december 16.
- 2018. december 23.
- 2018. december 30.
- 2019
- 2019. január 6.
- 2019. január 13.
- 2019. január 20.
- 2019. január 27.
- 2019. feburár 3.
- 2019. február 10.
- 2019. február 17.
- 2019. február 24.
- 2019. március 3.
- 2019. március 10.
- 2019. március 17.
- 2019. március 24.
- 2019. március 31.
- 2019. április 7.
- 2019. április 14.
- 2019. április 21.
- 2019. április 28.
- 2019. május 5.
- 2019. május 12.
- 2019. május 19.
- 2019. május 26.
- 2019. június 2.
- 2019. június 9.
- 2019. június 16.
- 2019. június 23.
- 2019. június 30.
- 2019. július 7.
- 2019. július 14.
- 2019. július 21.
- 2019. július 28.
- 2019. augusztus 4.
- 2019. augusztus 11.
- 2019. augusztus 18.
- 2019. agusztus 25.
- 2019. szeptember 1.
- 2019. szeptember 8.
- 2019. szeptember 15.
- 2019. szeptember 22.
- 2019. szeptember 29.
- 2019. október 6.
- 2019. október 13.
- 2019. október 20.
- 2019. október 27.
- 2019. november 3.
- 2019. november 10.
- 2019. november 17.
- 2019. november 24.
- 2019. december 1.
- 2019. december 8.
- 2019. december 15.
- 2019. december 22.
- 2019. december 29.
- 2020
- 2020. január 5.
- 2020. január 12.
- 2020. január 19.
- 2020. január 26.
- 2020. február 2.
- 2020. február 9.
- 2020. február 16.
- 2020. február 23.
- 2020. március 1.
- 2020. március 8.
- 2020. március 15.
- 2020. március 22.
- 2020. március 29.
- 2020. április 5.
- 2020. április 12.
- 2020. április 19.
- 2020. április 26.
- 2020. május 3.
- 2020. május 10.
- 2020. május 17.
- 2020. május 24.
- 2020. május 31.
- 2020. június 7.
- 2020. június 14.
- 2020. június 21.
- 2020. június 28.
- 2020. július 5.
- 2020. július 12.
- 2020. július 19.
- 2020. július 26.
- 2020. augusztus 2.
- 2020. augusztus 9.
- 2020. augusztus 16.
- 2020. augusztus 23.
- 2020. augusztus 30.
- 2020. szeptember 6.
- 2020. szeptember 13.
- 2020. szeptember 20.
- 2020. szeptember 27.
- 2020. október 18.
- 2020. október 4.
- 2020. október 11.
- 2020. október 25.
- 2020. november 1.
- 2020. november 8.
- 2020. november 15.
- 2020. november 22.
- 2020. november 29.
- 2020. december 6.
- 2020. december 13.
- 2020. december 20.
- 2020. december 27.
- 2008.
- Miserend és gyóntatás
- Szertartások
- Gyűjtő
- Elérhetőségeink
Ferenc pápa üzenete a tömegtájékoztatás 52. világnapjára
„Az igazság szabaddá tesz benneteket” (Jn 8,32) Az álhírek és a békét szolgáló újságírás
Kedves Testvérek! Isten tervében az emberek közötti kommunikáció a közösség megélésének alapvető módja. Az emberi lény, aki Teremtőjének képmása és hozzá hasonlatos, képes rá, hogy kifejezze és megossza másokkal azt, ami igaz, ami jó, és ami szép. Képes rá, hogy elbeszélje tapasztalatát, hogy beszéljen a világról és így építse az események megértését, az azokra való emlékezést. Ám az ember, ha a saját gőgös önzését követi, ettől eltérő módon is használhatja kommunikációs képességét, amint azt már a kezdeteknél láthatjuk Káin és Ábel vagy a bábeli torony történetében (vö. Ter 4,1-16; 11,1-9). Ennek a hamis használatnak a tipikus jele az igazság megmásítása, az egyéni szinten csakúgy, mint közösségi szinten. Ezzel ellentétben, az Isten elgondolásához való hűségben a kommunikáció az a tér, ahol az ember kifejezésre juttatja személyes felelősségét az igazság keresésében és a közös jó építésében. Manapság, amikor a kommunikációs közeg egyre inkább felgyorsul a digitális rendszereken keresztül, magunk előtt látjuk az álhírek, az úgynevezett fake news jelenségét, amely arra indít bennünket, hogy gondolkozzunk el e kérdésen, s engem arra ösztökélt, hogy ezt az üzenetemet az igazság témájának szenteljem, ahogy ezt tették már számos ízben elődeim is, VI. Páltól kezdve (vö. 1972-es üzenet: A tömegkommunikáció az igazság szolgálatában). Szeretnék e gondolatokkal hozzájárulni ahhoz a közös törekvéshez, hogy elejét vegyük a hamis hírek terjedésének és újra felfedezzük az újságírói hivatás értékét, s az egyes emberek felelősségét az igazság továbbadásában. 1. Mi a hamis a „hamis hírekben”? A fake news kifejezést vitatják és ez a viták tárgyát képezi. Általános értelemben a félretájékoztatás jelenségére vonatkozik, amikor hamis híreket akár on-line, akár a hagyományos tömegkommunikációs eszközökkel terjesztenek. Az alaptalan információkra vonakozik tehát, amelyek nem létező, vagy eltorzított tényekre építenek és az a céljuk, hogy az olvasót becsapják vagy akár manipulálják. Terjesztésüknek lehet szándékos célja a politikai döntések befolyásolása vagy gazdasági előny szerzése. A fake news hatásossága elsősorban azon tulajdonságuknak köszönhető, hogy képesek hasonlítani az igazságra, kézenfekvőnek tűnnek. Másodsorban ezek a hamis, de valószerű hírek megragadják a célbavett emberek figyelmét, kihasználják a sztereotípiákat és előítéleteket, amelyek az adott társadalomban el vannak terjedve, felszínes és azonnali érzelmeket gerjesztenek, mint a félelem, a megvetés, a harag vagy a csalódás. A hamis hírek terjedését segíti a közösségi hálók, és az ezek működését biztosító lehetőségek manipulatív használata: ezen a módon az alaptalan tartalmak hatalmas nézettségre tesznek szert és a mégoly hiteles cáfolatok is nehezen tudják korlátok közé szorítani az általuk okozott károkat. Azért is olyan nehéz felfedni és kiirtani a fake news jelenségét, mert az emberek homogén, kívülről zárt digitális környezeten belül reagálnak rá, ahova nem tudnak behatolni a másféle vélemények és látásmódok. A dezinformáció (félretájékoztatás) logikájának az az eredménye, hogy ahelyett, hogy létrejönne egy egészséges szembeállítás a másfajta információforrásokkal, s így pozitív módon megkérdőjeleződhetnének az előítéletek és elindulhatna egy konstruktív párbeszéd, akaratunk ellenére magunk is egyoldalú és alaptalan vélemények terjesztőivé válhatunk. A dezinformáció drámája a másik fél hiteltelenné tétele, ellenségként való megjelenítése egészen a démonizálásig, amiből viszont már konfliktusok születhetnek. A hamis hírek ilyen módon elősegítik egyrészt az intoleráns, másrészt a túlérzékeny magatartásokat, s ennek csak az lehet az eredménye, hogy az arrogancia és a gyűlölet még tovább terjed. Végső soron ide vezet az igazság meghamisítása. 2. Hogyan ismerhetjük fel az álhíreket? Semelyikünk sem vonhatja ki magát a felelősség alól, hogy szembeszálljon ezekkel a hamisításokkal. Ez nem könnyű feladat, mivel a dezinformáció sokszor változatos, szándékosan körülményes és ravaszul becsapós utakat választ és nem egyszer igen finom megoldásokat használ. Dícséretesek ezért azok a neveléshez kapcsolódó kezdeményezések, amelyek során megtanítják, hogyan kell olvasni és értékelni a kommunikatív környezetet, miképpen lehet elkerülni, hogy az ember maga is tudatlanul a dezinformáció terjesztőjévé váljon, hanem cselekvő módon leleplezze azt. Dicsérendők azok az intézményi és jogi lépések is, amelyeknek célja az ennek a jelenségnek gátat szabó szabályok meghozatala, s azoké a technológiai és médiavállalatoké is, amelyek arra törekszenek, hogy ellenőrizzék a sokmillió digitális profil mögött rejtőző személyi identitásokat. Ám, ha elejét akarjuk venni és le akarjuk leplezni a félretájékoztatás mechanizmusait, ehhez mély és figyelmes mérlegelés is szükséges. Amit fel akarunk tárni, nem más, mint amit a „kígyó logikájának” nevezhetünk, ami mindig álcázni tudja magát, hogy azután megmarjon. Ez ugyanaz a stratégia, mint amit a Teremtés könyvében olvasunk a „ravasz kígyóra” vonatkoztatva, aki az emberiség létének hajnalán megalkotta az első „fake news”-t (vö. Ter 3,1-15), ami elvezetett a bűnbeesés tragikus következményeihez, és az első testvérgyilkosságban konkretizálódott (vö. Ter 4), majd számtalan más bűnben is, amit Isten, a többi ember, a társadalom és a teremtett világ ellen követtek el. A „hazugság atyjának” (Jn 8,44) ügyes módszere az álcázás, az észrevétlen és veszedelmes csábítás, amely behálózza az ember szívét hamis és behízelgő érvelésével. A bűnbeesés elbeszélésében a kísértő úgy közelít az asszonyhoz, hogy barátjának tetteti magát, aki az ő javáért aggódik, és beszédét egy olyan állítással kezdi, amely igaz, de csak részben az: „Valóban mondta Isten, hogy nem ehettek a kert valamennyi fájáról?” (Ter 3,1). Amit Isten Ádámnak mondott, valójában nem az volt, hogy egyetlen fáról sem ehetnek gyümölcsöt, csak egyetlen fáról volt szó: „a jó és rossz tudás fájáról ne egyél” (Ter 2,17). Az asszony válaszában elmagyarázza ezt a kígyónak, ám enged a provokációnak: „Isten csak a kert közepén álló fa gyümölcséről mondta: Ne egyetek belőle, ne érintsétek, nehogy meghaljatok” (Ter 3,2). Ennek a válasznak jogi érvelése és pesszimista áthallása van, és az asszony, amikor hitelt ad a hamisítónak és enged annak, ahogyan ő állítja be a tényeket, engedi letéríteni magát a helyes útról. Így először figyelmesen meghallgatja, amikor az bizonygatja: „Semmi esetre sem fogtok meghalni” (Ter 3,4). Ezután a kísértő által felvázolt elemzés már hihető színben tűnik fel: „Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat” (Ter 3,5). Végül eljut oda, hogy megkérdőjelezi Isten atyai figyelmeztetésének hitelét, ami az ember javát szolgálta, és enged ellenfele vonzó csábításának: „Az asszony látta, hogy a fa élvezhető, tekintetre szép, és csábít a tudás megszerzésére” (Ter 3,6). Ez az elbeszélés egy lényegi tényt emel ki a mi témánk szempontjából: semmilyen félretájékoztatás nem ártatlan; sőt, ha bízunk a hamis dolgokban, annak tragikus következményei lehetnek. Ha az igazságot csupán kicsiny mértékben torzítja is valaki, ennek igen veszélyes következményei lehetnek. Ami ebben szerepet játszik, az a vágyunk. A fake news gyakran vírus módjára terjed tova gyorsan és szinte meggátolhatatlanul, s ennek oka nem annyira a megosztás logikája, amely a közösségi médiát jellemzi, hanem sokkal inkább a telhetetlen vágy, amely oly könnyen felébred az emberben. A félretájékoztatás gazdasági és egyéb alkalmi okai is a hatalom, a gazdagság és az élvezet iránti vágyban gyökereznek, és végső soron egy olyan csalás áldozataivá leszünk, amely sokkal tragikusabb az egyes bajok megjelenési formáinál, mert ez maga a bűn, amely hazugságról hazugságra szállva végül megfosztja szívünket szabadságától. Ezért mondhatjuk, hogy igazságra nevelni nem más, mint megtanítani mérlegelni, megítélni, értékelni azokat a vágyakat és hajlamokat, amelyeket saját magunkban érhetünk tetten: ezáltal érhetjük el, hogy ne fosszon meg minden jótól az, hogy minden kísértésbe „beleharapunk”. 3. „Az igazság szabaddá tesz benneteket” (Jn 8,32) A félrevezető nyelvezettel való folytonos érintkezés ugyanis elhomályosítja az ember belső világát. Dosztojevszkij írt ezzel kapcsolatban egy figyelemreméltó megfigyelést: „Aki önmagának hazudik, és a tulajdon hazugságát hallgatja, odáig jut, hogy nem fedez fel semmilyen igazságot se magában, se maga körül, így aztán tiszteletlenségbe süllyed mind magával, mind másokkal szemben. Ha meg nem tisztel senkit, szeretni sem tud többé, azért pedig, hogy szeretet hiányában is elfoglalja magát és szórakozzék, átengedi magát szenvedélyeknek, a durva élvezeteknek, mígnem teljesen elállatiasodik bűneiben, és mindez attól van, hogy szüntelenül hazudik az embereknek is, magának is.” (Karamazov testvérek, II,2). Akkor hát hogyan védekezhetünk ez ellen? A hamisság vírusa elleni leghatékonyabb védelem, ha engedjük az igazságnak, hogy megtisztítson bennünket. A keresztény világlátás szerint az igazság nem csupán egy fogalmi valóság, ami a dolgokról alkotott ítéletünket meghatározza, és igazként vagy hamisként sorolja be őket. Az igazság nem csupán abban áll, hogy világosságra hoz homályos dolgokat, „felfedi a valóságot”, amire a régi görög kifejezés, az aletheia utal (ennek eredete az a-lethès, vagyis a „nem elrejtett”). Az igazságnak az élet egészéhez köze van. A Bibliában egybekapcsolódik a támogatással, a szilárdsággal, a bizalommal, amint ezt a szó gyöke, az ’aman is sugallja, amelyből liturgikus szavunk, az Amen is származik. Az az igazság, amire támaszkodhatunk, hogy el ne essünk. Ebben az értelemben az egyetlen valóban megbízható és bizalmat érdemlő támaszunk, amelyre számíthatunk, amely „igaz”, maga az élő Isten. Ezért mondja Jézus: „Én vagyok az igazság” (Jn 14,6). Az ember akkor fedezi fel az igazságot mindig újra, amikor megtapasztalja önmagában annak hűségét és megbízhatóságát, aki szereti őt. Egyedül ez teszi szabaddá az embert: „Az igazság szabaddá tesz benneteket” (Jn 8,32). Megszabadulni a hamisságtól és keresni a kapcsolatot: ez az a két összetevő, amely nem hiányozhat ahhoz, hogy szavaink és tetteink igazak, hitelesek és megbízhatóak legyenek. Ahhoz, hogy az igazságról ítéletet tudjunk alkotni, azt kell mérlegre tennünk, hogy mi az, ami segíti a közösséget és előmozdítja a jót és ezzel szemben mi az, ami elszigetel, megoszt és ellentétet szül. Az igazságot valójában nem lehet úgy birtokba venni, hogyha rajtunk kívül álló, személytelen dologként ránk kényszerítik, hanem csak úgy, ha az emberek közötti szabad kapcsolatban, egymás kölcsönös meghallgatásában ölt testet. Ezen túl az igazságot soha nem szűnhetünk meg keresni, mivel valami hamisság mindig beférkőzhet abba is, amikor igaz dolgokat mondunk. Hibátlan érvelést lehet építeni tagadhatatlan tényekre, ám ha ezt arra használják, hogy valakit ennek segítségével bántsanak és lejárassanak mások előtt, bármilyen igaz is, nem lakik benne az igazság. A kimondott szavak igazságát a gyümölcsökön tudjuk lemérni: veszekedés, megosztottság, beletörődés támad belőlük, vagy pedig tudatos és érett utánagondolást, építő párbeszédet, termékeny munkát eredményeznek. 4. A valódi hír: a béke A hamisság elleni legjobb ellenszert nem stratégia, hanem a személyek jelentik, olyan emberek, akik lemondanak a vágyról, készek meghallgatni másokat és az őszinte párbeszéd fáradságán keresztül segítik elő az igazság előtérbe kerülését. Olyan emberek, akiket vonz a jó és felelősen bánnak a nyelvvel. Ha a félretájékoztatás útvesztőjéből kivezető út a felelősség útja, különösen nagy jelentősége van azoknak a személyeknek, akik munkájuknál fogva felelősséget viselnek a tájékoztatás terén: az újságírók, a hírek őrei. A mai világban az újságírás ez nem csupán egy a foglalkozások közül, hanem valóságos küldetés. Az újságíróknak a hírek áradata és a szenzációk örvénylése közepette az a feladatuk, hogy a hírekben nem az a legfontosabb, hogy minél gyorsabban juttassák el az olvasóhoz és minél nagyobb olvasottságra tegyenek szert – a legfontosabb az emberi személy. Aki informál, az formál, alakít, és emberi személyek életével bánik. Ezért a források megbízhatósága és a közlés hiteles volta valóban olyan folyamat, amely hozzájárul a közjó fejlődéséhez, képes bizalmat szülni és megnyithatja a közösség és a béke útjait. Szeretnék ezért felhívni mindenkit, hogy segítsék elő a békét szolgáló újságírást, s ezalatt a kifejezés alatt nem a „mindent feljavító” újságírást értem, amely tagadná a súlyos problémák létezését és megédesítene mindent hírt. Éppen ellenkezőleg, olyan újságírást értek alatta, amely nem kendőz el semmit, szembeszáll a hamissággal, a nagyhatású szlogenekkel és látványos nyilatkozatokkal – olyan újságírást, amelyet személyek végeznek személyek számára, szolgálatként, mindenkinek, főként azoknak – és a világban ők vannak többen –, akiknek nem hallatszik a hangja. Olyan újságírást értek alatta, amely nem „felégeti” a híreket, hanem utánajár a konfliktusok valódi okainak, hogy meg lehessen érteni azok gyökerét, és túl lehessen lépni rajtuk jószándékú folyamatok elindításával. Olyan újságírásra van szükség, amely alternatív megoldásokat kínál a szenzáció tovaterjedésével és a verbális erőszakkal szemben. Ezért, egy ferences imádságból kiindulva, most így fordulhatunk ahhoz, aki maga az Igazság: Uram, tégy minket békéd eszközévé. Engedd, hogy felismerjük a rosszat, amely beférkőzik a kommunikációba és nem szolgálja a közösséget. Tégy minket képessé rá, hogy ítéleteinkben ne legyen méreg. Engedd, hogy úgy beszéljünk a többi emberről, mint testvéreinkről. Te hűséges és bizalomra méltó vagy; add, hogy a szavaink a világ javát szolgáló magvak lehessenek: ahol zaj van, ott hallgassuk meg a másik embert; ahol zavar uralkodik, oda egyetértést vigyünk; ahol kétértelmű a helyzet, oda világosságot; ahol kizárnak embereket, oda az osztozás szellemét; ahol a szenzációkat hajszolják, oda hadd vigyünk józanságot; ahol felszínesség uralkodik, ott valódi kérdéseket tegyünk fel; ahol előítélet van, ott keltsünk bizalmat; ahol agresszív a légkör, oda egymás iránti tiszteletet vigyünk; ahol a hamisság az úr, oda az igazságot. Ámen.
Ferenc |
|||