Ébresztő! Böjte Csaba levele

Ébresztő! Böjte Csaba levele

Ébresztő!
Böjte Csaba levele

Ébresztő hajdani hittanosok, egyházi intézmények növendékei! A gonosz néhány szomorú – eléggé el nem ítélhető – papról lerántotta a hallgatás fátylát. Jó tette, de ti, akik oly sok lelkiismeretes, nagyszerű, szentéletű papot, szerzetest ismertek, miért hallgattok?

Húsvét másodnapja van. Nagy belső indítást érzek, hogy elmenjek én is locsolni. Hatalmas vödör hideg vízzel szembeönteni azokat, akik alszanak. 2010 tavaszán leginkább azokat szeretném meglocsolni, hideg ébresztő vízzel, kiket nagy-nagy szeretettel éveken keresztül egy-egy lelkiismeretes pap, szerzetes mindent félretéve nevelt, oktatott hittanórákon vagy kollégiumokban, iskolapadokban.

Ébresztő hajdani hittanosok, egyházi intézmények növendékei! A gonosz, néhány szomorú – eléggé el nem ítélhető – papról lerántotta a hallgatás fátylát. Jól tette, de ti, akik oly sok lelkiismeretes, nagyszerű, szentéletű papot, szerzetest ismertek miért hallgattok? .... Igen, kell beszélni arról az 1%-ról, akik felelőtlenül bemocskolták a bennük bízó gyermekeket, de kell beszélni a többiekről is, azokról a lelkipásztorokról is, akik hihetetlen jósággal, szeretettel hajoltak le hozzánk.

Nagyon sok papot ismerek, de ismerőseim közül hozzám, mint hajdani gyermekhez egyetlen egy sem közeledett bűnös vággyal. Mindazt, amit értéknek tartok magamban, annak nagy részét olyan nemes lelkű papoktól kaptam, mint Bálint Lajos püspök úr, aki tegnap hunyt el. Róla és még nagyon sok szentéletű papról, szerzetesről csak jót, szépet tudok mondani. Hat év teológia alatt hozzám, de tudtommal társaimhoz sem, soha senki ferde hajlammal nem közeledett. A fehérvári szeminárium számomra tényleg a Megtestesült Bölcsesség otthona volt, és mindig nagy-nagy szeretettel, tisztelettel gondolok vissza ottani tanáraimra, elöljáróimra, püspökeimre. Paptanáraink a tanulmányaikért, önfeláldozó munkájukért a kommunista rendszertől sem elismerést, sem segítséget nem kaptak, és mégis, vállalva az oktatás a nevelés nagyon nehéz munkáját, hihetetlen tisztességgel helytálltak. Számomra, de hiszem, hogy kispaptársaim számára is mindenben példaképek voltak.

Húsvét másodnapján ébredjünk fel! Hallgatásunkkal önmagunkra is árnyékot vetítünk, mert a kívülállók csak a szennyről hallva, könnyen általánosítanak, és azt hihetik, hogy az egyházi intézmények a bűnnek, a szennynek az otthonai. Bennünket az igazság, melyet ismerünk, megtapasztaltunk, kötelez! Biztatlak, hogy egy-egy kedves paptanárunkról, szerzetes nevelőnkről mi is rántsuk le a fátylat és írjuk le, fogalmazzuk meg egy-egy levélben, beszámolóban azt a sok jót, szépet, mit általuk kaptunk a jó Istentől. Töltsük meg a sajtót, a világhálót olyan, Istennek szentelt személyek életrajzával, cselekedeteivel, akikre csak büszkeséggel tudunk gondolni. Ne hagyjuk, hogy néhány, részben még nem is ellenőrzött féligazság bemocskolja azt az intézményrendszert vagy azokat a személyeket is, melyek számunkra nagylelkűen otthont adtak, lelki-szellemi születésünkhöz hozzájárultak.

Húsvét másodnapján friss hideg vízzel, mindenkinek jó locsolást kívánok!

Szeretettel, Csaba testvér

forrás: Magyar Kurír